Sziasztok!
Blogger körökben az az
általános nézet, hogy a frappáns bemutatkozás nem kezdődhet így: „X vagyok, és
Y éves” Kár, hogy nem vagyok profi, mert akkor eszembe jutna valami jó szöveg,
de kezdőként kénytelen vagyok a sablont használni. Kriszti vagyok, és cáfolhatatlanul unalmas. A legtöbb időt a fejemben töltöm,
próbálom rendezgetni a zűrzavart, ami benne uralkodik, és leírni az
érdemlegesnek titulált dolgokat. Nem vagyok teljesen antiszociális, három
barátnál többel rendelkezek, még ha ezek közül legfeljebb kettőben bízom igazán.
Tizenhat évesen nem sok dolgom van a tanuláson és a közösségi munkán kívül
(amelyet már elkezdtem a helyi könyvtárban), de ezeket szándékosan ignorálom a
szünet első két hónapjában, míg a fennmaradó időt a visszarázódás, az ismétlés
és a túlaggódás tölti ki. Az utolsó még igaz is.
Negyedikes korom óta
próbálkozom írással több-kevesebb sikerrel. Állítólag van hozzá affinitásom,
legalábbis a magyartanárok és pár felnőtt szerint, de arra a pár véleményre nem
igazán kéne adni, így elhelyeztem magam az egész jó kategóriában. A könyvek
terén bármit elolvasok, kedvenc íróim közé tartozik Jane Austen és Agatha
Christie. Szívesen lapozgatok történelmi, tudományos témájú újságokat és oldalakat,
érdeklődöm a fizika, a történelem, a magyar nyelv és irodalom iránt, és a
matematika egyszerűbb formája is képes felkelteni a figyelmemet. Sorozatpárti
vagyok, ha nem is döbbenetes mennyiségűt, de azért sokat láttam már, és nézek
jelenleg is. A szituációs komédiáktól kezdve a krimikig mindent szeretek, még a
Barátok közt szappanopera-formája is bejön. A Disney Channel műsorai külön
szórakozást biztosítanak nekem, a Riley a nagy világban és az Austin és Ally az
örök favoritok. A terítéken az Agymenők, az Így jártam anyátokkal és a Modern
család volt már a Comedy Central kínálatából, igaz, a nerd srácok sorozata
messzemenően kimagaslik a többi közül.
Zeneügyileg meghatározhatatlan ízlésem
van, saját bevallásom szerint. A Green Day már évek óta vezeti a kedvenc
listámat, amire nemrégen bekerült Ross Lynch is. A poptól kezdve a rappen át a
rockig mindent szeretek. Mármint műfajilag. Ezenkívül Imagine Dragons, Oasis és Linkin Park rajongó is vagyok, de ez bizalmas információ.
A rajzfilmeket is imádom, de inkább
a régieket. A Scooby-Doot hat évesen nem mertem nézni, de a rákövetkező évre
már igazi fanatikus voltam. Még most is szívesen bámulom az ezerszer látott
részeket. A Tom és Jerry, az Ed, Edd és Eddy, a Spongyabob és a Kalandra fel is
nagyon jó. Sajnos a baráti körömben én vagyok az egyetlen, aki az ilyenekért
bolondul (kivéve a Green Dayt és társait… Kár, hogy annyira analfabéta vagyok
zeneileg, hogy ez semmiféle beszédtémát nem ad, azonkívül, hogy „szeretem ezt a
számot” és „aha, tényleg jó”), vagy úgy egyáltalán az olvasás és az érdekes
tények megszállottja volna, így gyakran hozzá sem tudok szólni a témához, ami a
társaságban éppen megy, azt hiszem, ezért is mondják sokan, hogy hallgatag
vagyok. Vagy, hogy bunkó. (Bár erre más okot is adok)
Annyi hasznom van a
különcségből, hogy eredeti vagyok. (És nem sértődnek meg annyiszor, ha beszólok
nekik, mert nem mindig értik.) Érzékeny lelkületű vagyok, aki akármikor és
akárhol képes sírva fakadni. (Tényleg. Elég parás.) Azt is mondhatnánk, hogy az
öt alapérzelem közül nálam a bánat dominál. (Hm, igen, Agymanók) Bár ez nem a
barátaimra értendő elsősorban, hanem másokra… Mindegy) Szóval ez volnék én,
akinek mindössze annyi terve van a bloggal, hogy gyakorolja az írást, elmondja
a véleményét, kifejezze a „mérhetetlen” rajongását bizonyos dolgok iránt, és
olyan hosszan, bőbeszédűen kifejtse a gondolatait, ahogy élőben nem tehetné meg
(beleszólás nélkül). Remélem, tetszett a bemutatkozásom, felkeltettem az
érdeklődésedet (amit kétlek), és olvasómnak tudhatlak a jövőben!
Üdv: az a blogger, akinek nincs kedve álneven gondolkodni, így felvállalja önmagát, még akkor is, ha a való életben ez a legrosszabb rémálma :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése