Illúzióromboló

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy idén elkezdem a könyvkihívást. Mivel nincs elég fantáziám, így nem csináltam sajátot, hanem némi bátorsággal mások feladatiból, illetve az eredeti könyvkihívásból táplálkoztam. A forrásmegjelölés természetes. Bízom benne, hogy egyik blogger sem fog haragudni rám, amiért az ő fantáziájukra bíztam magam, és az ő ötleteik alapján végzem a kihívást. Ezúton is köszönöm nekik!

Sziasztok!  Mint már több bejegyzésemben is beharangoztam, mostantól havi adagokban írok nektek azokról a könyvekről, amiket olvastam. Felmerülhet bennetek a kérdés, hogy miért. Ez nem elvárás, és szerintem a többségeteket egy fikarcnyit sem érdekli az ok, így nyugodtan tekerjetek lejjebb a lényeghez, mert én most elmondom.  Szeretek könyvajánlókat írni, de kevésnek érzem magam ahhoz, hogy külön posztokban írjak minden olvasmányomról, ami a kezembe került. (Ez alatt nem csak a frissen olvasottakat értem) Időmből kitelne, és kedve is lenne hozzá, de szerintem az én írásaim közel sem olyan érdekesek és mérvadóak, mint sok más bloggerináé, így inkább gyáván megfutamodok a hosszasabb kritikák elől, és maradok ezeknél a mini-véleményeknél.

Sziasztok! A mostani sorozatajánlót csak az első évad alapján írom meg, és nem csak azért, mert még nem tudtam végignézni (lehasználtam az adatforgalmat mindenhol a házban), hanem azért is, mert maximálisan biztos vagyok abban, hogy a következő két évadot is imádni fogom. 

Sziasztok! Múlt héten szombaton a szüleim úgy döntöttek, hogy megnézik a Star Wars hetedik részét. Mivel én az előző hatot kihagytam, és nem akartak kihagyni az élményből, így befizettek engem és Bettit egy általunk választott filmre. Az egyetlen jónak tűnő műsor a Hotel Transylvania 2 volt, de azt már láttam. Sajnos, azok a filmek, amik Bettinek tetszettek, nekem a színészek miatt többnyire nem, így végül megegyeztünk az Elmentek otthonról című filmben. Az előzetes ismerete nélkül ültünk be, és... csalódtunk. 

Sziasztok! Ma egy book taggel jöttem.

Sziasztok! Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy vezessem fel a listát. Ez kicsit személyes, hiszen mégis csak a mindennapi bénázásaimról, de talán mások is kerültek már olyan helyzetekbe, mint én. Ami azt illeti, ennek nagyobb esélye van, mint gondolnám. Szóval ez a lista néhány olyan pillanatról szól, amit elképesztően tudok utálni:

Sziasztok! Listát írni szerintem egy megnyugtató, rendszerető emberre valló tevékenység, így nem is értem, hogy én miért szeretem annyira. Persze, remek móka helyretenni a fejedben kavargó vagy éppen a fizikailag is meglévő káoszt, de ez egyáltalán nem jellemző rám. Erre nem vagyok büszke, ott próbálok ezen változtatni, ahol csak tudok, de ehhez sok idő, türelem és kitartás kell. Három feltételből nálam csak egy adott, mégse adom fel.  Ennek egyébként semmi köze a bejegyzés témájához, csak úgy csapongok és érdektelen információkat közlök veletek, sőt, még ezt a tényt le is írom, hogy tereljem a szót, mivel halvány lila gőzöm sincs, hogyan vezessem be a lényeget. (Egyébként honnan jött ez a lila gőz?)

Sziasztok! Először is szeretnék mindenkinek boldog új évet kívánni, vagy legalábbis mindenképp boldogabbat, mint az előző volt!