Sziasztok!
Ismét egy régebben olvasott könyvről írok, remélem nem bánjátok :)
Fülszöveg:
„Nem így és nem ezt akarták. És mégis…Két fiatal, Cassie Andrews és Jack Carter kezdi meg a tanulmányait a főiskolai előkészítőn. Amikor Cassie megismeri az egyre sikeresebb baseballreménységet, Jacket, határozott szándéka, hogy nagy ívben elkerüi ezt a beképzelt, főlényes alakot. Ám Jack egészen másképp képzeli: randizini akar a lánnyal.Mindketten sérült lelkűek, tele bizamatlansággal, félnek kitárulkozni a másik (és önmaguk) előtt, így vágnak bele ebbe az érzelmi utazásba, amely a szerelemről és a megbocsátásról szól. De a hosszú út végén talán meg lehet ragasztgatni az összetört szíveket…Mert az élet néha durva és kegyetlen, mielőtt gyönyörűvé válna…”
Ismételten csodálatos anyukámmal mulattam az időt, és
betévedtünk egy antikváriumban. (A betévedtünk ez esetben azt jelenti, hogy
elráncigáltam anyát pár tucat ruhás mellett, és berángattam a porszagú
drágaságok közé. Igazából nem ellenkezett sokat. Körülbelül az első tíz percben
öt könyvet is talált vagy magának, vagy apámnak.) Már egy ideje szemeztem ezzel
a könyvvel, mert J. Sterling írta, akinek már két művét is olvastam. Most áron
alul, jó állapotban megszereztem.
A cím
A boríton az angol és a magyar cím is szerepel. The perfect
game, illetve A hibátlan játszma. A magyar nézőközönség általánosan elégedetlen a
filmek lefordított címeit illetően, és meg tudom érteni őket. Mégis ki találta
ki, hogy a The Big Bang Theory-t Agymenőkre fordítsák? A könyveknél szerintem ez
pont fordítva van. A The perfect game olyan snassz, nem figyelemfelkeltő, de A
hibátlan játék mindjárt más hangulatot teremt. (Nem, A tökéletes játék nem
hangzott volna jól) Nekem tetszik.
A történet
Szeretem J. Sterlinget. Kedvelem a karaktereit, a történeteket,
amiket kitalál, és a kivitelezéseit is. Tudom, hogy a megfogalmazás főképp a
fordítón múlik, de azért azt is hozzávenném. Azonban van egy nagy hibája,
amelyet ezzel együtt már három könyvében felfedeztem. Sablonos. Annyi közhely van
benne, hogy a valódi szavak helyett már csak annyit lát benne az ember, hogy
„klisé klisé klisé”. Azt azért tegyük hozzá, hogy remekül tálalja.
Ami szintén idegesített, hogy konkrétan szájba rágja a
karakterei személyiségét. Nem megmutatja, hogy milyen, hanem valaki, többnyire
a két fontosabb mellékszereplő, elmondja, hogy ő és ő ilyen, ez történt vele,
és azért viselkedik úgy, ahogy mert… Ehhez kapcsolódóan megjegyezném, hogy a
mellékszereplők, de még néha a két főszereplő is, szinte szakértőként beszél a
saját vagy mások személyiségéről. És mindenki tökéletesen megalkotott
szóvirágokban társalog. Ezt egy kicsit ügyefogyottan írtam le, szóval egy
idézettel magyaráznám el:
SPOILER
„Cassie sem engedett be soha senkit az életébe. Aznap este,
amikor találkozott Jackkel én már tudtam, hogy most valami más nézett kék
szemével szúrosan a szemembe. A szó szoros értelmében láttam. Amikor ti ketten
összekerültetek, az olyan volt, mint a tűzijáték az éjszakai égen. Mind a
ketten fényesebben világítotok, amikor együtt vagytok.”
„És ne is próbáljátok tagadni. Mind a kettőtöknek bekavartak
a hülye szüleitek. Neked, Cassie – mutatott a barátnőm felé -, úgy betett a
faterod folytonos hazudozása, meg hogy nem képes betartani még a legegyszerűbb,
leghétköznapibb ígéreteit sem, hogy egész életedben kiábrándultnak,
megcsalatottnak érezted magad. Neked pedig – mutatott énrám. – az anyukád fogta
magát, és elhúzott, és közölte, hogy te tehetsz róla, mert rossz gyerek voltál.
Szentül hiszed, hogy senki sem marad meg a közeledben. Hogy végül mindenki el
fog hagyni. És valahol a kicsavart, torz lelked mélyén valószínűleg azt hiszed,
meg is érdemled.”
SPOILER VÉGE
Ezenkívül idegesített, hogy olyan nyálas az egész. Minden a szerelemről szól, ráadásul olyan közhelyeket sorolnak fel, amiket már elsőre sem gondoltak komolyan. Aztán ott voltak a felesleges szexjelenetek is. Engem őszintén szólva zavarba hoztak.
Összességében véve jó könyv, kellemes karakterekkel és egy egész egyszerű, kiszámítható történettel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése