Miért jó rossz könyvekről írni?

Sziasztok!

Gondolom, észrevettétek már, hogy amikor egy hosszabb bejegyzést írok egy könyvről, általában nem vagyok jó véleménnyel róla, sőt... Akadtak ugyan olyan posztok is, ahol tényleg azt fejtettem ki, hogy miért tetszik, miért fantasztikus és miért ajánlom mindenkinek, de mégis csak a kellemetlen vélemények felé billen a mérleg.

Ennek az egyik oka feltehetően az, hogy az írással le tudom vezetni azt a feszültséget, amit a könyv okozott. Tehát, ha felidegesítem magamat egy pocsék vagy legalábbis túlértékelt könyvön, akkor nagy eséllyel fogok róla írni egy hosszabb cikket, hogy megóvjak másokat is a csalódástól, illetve, hogy akkora terjedelemben kifejthessem a véleményemet, amekkorában csak akarom.

A másik ok pedig az, hogy szerintem ezerszer könnyebb egy alacsonyabb színvonalú alkotásról írni, mint egy fantasztikus, sokak által elismert, és valóban megfelelően értékelt könyvről. A legegyszerűbb pedig a fanatikusan körülrajongott, ám annál unalmasabb és rosszabb regényekről írni.

Gondoljunk csak bele, hogy milyen érzéseket hagy bennünk egy jó könyv: izgatottságot, örömet vagy éppen letargiát (attól függ, miről szól), kíváncsiságot, valamiféle elfojtott indulatot, kitörni készülő lelkesedést, és az utána maradt ürességet... Ezeket rettentő nehéz meghatározni, és azt, hogy miért is érezzük ezeket, még bonyolultabb.

Egy kevésbé összeszedett, érdekes mű azonban puszta felháborodást, sértett csalódottságot és végső esetben komoly dühöt éleszt bennünk. Ezeket könnyebb megindokolni, szavakba ölteni, mert bár ugyanolyan komplikáltak, valamivel megfoghatóbbak érzések is.

Ezenkívül megemlíteném azt is, hogy az ember hajlamos arra, hogy túlzásba vigye a kritizálást, vagy legalábbis előnyben részesítse azt a dicséretekkel szemben. (Most természetesen nem az építő jellegű kritikáról beszélünk, hanem a destruktívról) Én speciel folyamatosan kritizálok mindent, még akkor is, ha tudom, vajmi kevés közöm és jogom van hozzá főleg azokkal a képességekkel vagy inkább hiányosságokkal, amelyekkel én rendelkezem.

Hát, tulajdonképpen ennyi lett volna a "cikk", bár ez messze áll egy erőteljes, filozofikus gondolatokkal teli bejegyzéstől, és nem is olyan igényes, de remélem azért elgondolkoztok majd ezen.

15 dolog, amit csak az Odaát fanok értenek

Sziasztok! Mostanában méltatlanul hanyagoltam a Sherlockot és az Agymenőket is (oh, istenem, ne tudjátok mekkora bűntudatom van emiatt. még a 9. évadot sem láttam, pedig mióta kijött már!), viszont annál több időm volt az Odaáttal foglalkozni. Összeszedtem hát néhány dolgot, amit tényleg csak azok érthetnek, akik nézik a sorozatot, illetve amelyek kiakasztanák azokat, akik nem. Tulajdonképpen sírva rohannának szentelt vízért meg papért, hogy na akkor kezdődjék az ördögűzés, míg mi halálos nyugalommal várnánk, míg a két Winchester vagy a Pokol Királya meg nem jelenik reverendában. A szívetek mélyén ti is tudjátok, hogy nem túlzok...

További információk

Sherlock Holmes összes ingyen

Sziasztok! A mai bejegyzésben szeretnék segédkezet nyújtani mindenkinek, aki Sherlock Holmes rajongó, és sajnos nincs lehetősége arra, hogy megszerezze Doyle eme gyűjteményét (Hogy ki adhatta el ezt a kincset, nem tudom, de ezúton is megragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak érte.) Ennek a második kötetét azonban már tényleg nem lehet sehol sem megtalálni, ami szerintem nemcsak engem kerget őrületbe. És az még csak hagyján, hogy egybe nem lehet megkapni ezeket a novellásköteteket, de önálló kiadásban sem fellelhető egyik sem. (Na jó, ez nem teljesen igaz: A sátán kutyája című ismert darabot meg lehet venni, de A félelem völgyét már nem, továbbá a Sherlock Holmes esetnaplóját és a Sherlock Holmes: Az utolsó meghajlást sem.) . Úgy sejtem, ilyenből akad bőven, ugyanis én speciel tűvé tettem az egész világot a Sherlock Holmes összes története I. című darabért, és így is egyetlen egy darabot találtam belőle, méghozzá antikváriumi példányt. Miután hónapokig gyötrődtem azon, h

További információk

100 kérdés TAG

Sziasztok! Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

További információk

Illúzióromboló

Keresés ebben a blogban