Sziasztok! Ezúttal egy "novellámat" hoztam nektek, ami egy elég nehéz témáról szól. Karácsony előtt az iskolánkban volt egy novellaverseny, amelynek a témája a csoda volt. Az irodalomtanár javasolta, hogy adjak be én is valamit rá, mert szerinte érdemes volna prózai műfajokkal kísérleteznem. (Tekintve, hogy nem tudok verseket írni, én is így gondoltam.) Sokat töprengtem azon, hogy mit is írhatnék, de hiába. Sosem hittem a csodákban, sem a hétköznapiakban, sem pedig a nagyokban. Aztán rájöttem, hogy az is a témához kapcsolódik, ha a csoda nemlétéről írok. Nem írnám le a gondolatmenetemet, ami által kiötöltem ezt a történetet, de azt hiszem, ha elolvassátok, akkor meg fogjátok érteni. Előrebocsátom, hogy ez egyáltalán nem eredeti vagy különleges történet, viszont számomra ez is azt bizonyítja, hogy csodák márpedig nincsenek. Főleg, mert vannak személyes tapasztalatim ezzel kapcsolatban. Íme: