Egy eső áztatta utca

Sziasztok!

Remélem, még nem unjátok, hogy jövök a rövidke fogalmazásaimmal és más hasonló hülyeségeimmel. Mentségemre szóljon, hogy a kézírásommal ezek mindegyike legalább egy A/4-es oldalt vesz igénybe, és én a minimumra hajtok, ha iskolai beadandókról van szó. Ez egy leírás, amit nyelvtanra kellett leadni. El sem tudom mondani, hogy mennyire utáltam ezt írni. Katasztrofálisan sikerült, unalmas, vontatott és lehetetlenül sablonos az egész. (Az iskolai feladatokkal nem vagyok kibékülve. Csak az a baj, hogy ezeken kívül nem akad alkalmam kreatívan alkotni, mert egyetlen eredeti ötletem sincsen. Ez van; örökre közhelyes dolgokat fogok firkálgatni.)

A rövid, lejtős utca igénytelen és összességében véve rendezetlen látványt nyújtott; a repedezett kátyúkba gyűlt, koszos vízzel, a fák megtépázott ágaival, valamint a házfalakra rászáradó sárfoltokkal, azonban a nedves, fekete föld friss, erőteljes illata mintegy kárpótlásul  a kiábrándító, kellemetlen képért, betelíti a lehűlt, kissé csípős levegőt.

A vakítóan fehér ég egy szegletéből, unottan úszó felhők mögül tör elő a Nap erőtlen fénye, így a sötét fellegek eltűnése ellenére is reggeli homály uralkodik. A csalóka sugarak néma paranccsal hívták elő szedett-vedett fészkeikből a kicsiny testű, sárgacsőrű rigókat, akik most vidám dalukkal , éles csiripelésükkel életre keltik az ázott, saras utat, vékony lábaikkal nyomot hagynak a fellazult földben.

A síkos töredezett felületű aszfalton bemélyedések sorakoznak, amelyeket barna víz tölti meg. Az egyik formátlan pocsolyából búsképű kóbor kutya lefetyel nyugodtan. Az egyenetlen talajon ágak és ázott levelek hevernek szanaszét, ezek csoportjait az emberiség képviselőiként kisebb-nagyobb, szétmállott papírdarabok, szétnyomott csikkek és apró fémkacatok tarkítják. A rossz állapotú, piszkos járda mellett mesterséges árok húzódik, benne sok-sok kavics és leülepedett sár.

Az egyszerű, világos épületek falait sötét koszfoltok pettyezik, a rozoga ereszcsatornákból pedig még mindig hideg esővíz csorog. A cseppek ütemtelen kopogás különös, szinte megbonthatatlan harmóniában áll a madarak szüntelen csivitelésével, mintha egy becsakorolt műsorszámmal kedveskednének a világnak. A rigók ágról ágra ugrálnak ügyesen és fürgén, megzörgetik a leveleket, amelyekről remegő, kristtályszerű cseppek zuhannak alá.

Enyhe szellő söpör át a békés, néma házak között, felkavarja a pocsolyák zavaros, sűrű vizét, és csöndes borzongásra kényszeríti a fűszálakat.

Halvány derengés járja át a néptelen utca egészét, a szürke, nyálkás betont, a nyughatatlanul mozgolódó madarakat, a fáradtan kókadozó fákat és a szótlanul merengő házakat is. 

Ti is szoktatok ilyen feladatokat kapni? Szeretitek az iskolai fogalmazásokat? Mi a véleményetek az én kis leírásomról? Írjátok meg kommentben!