Sziasztok!
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én rettenetesen örülök annak, hogy mostanában megszaporodtak a blogon a könyves bejegyzések. Bár egyelőre elég egyhangú a választék, de ezt komoly előrelépésnek tartom ahhoz képest, hogy voltak bizonyos hónapok, amikor a havi rendszerességgel feltöltött könyves poszton kívül még csak meg sem említettem más olvasmányokat. Remélem, nektek is tetszik ez a fordulat, és nem bánjátok, ha ebbe az irányba halad a blog. (Jut eszembe, nemsokára kellene írnom egy-két Sherlockos vagy legalábbis másabb témájú bejegyzést is.)
Információk
Az íróról
Írói munkásságát mai napig nagyra becsülik, művei világhírűek. Könyveinek legismertebb alakja Hercule Poirot, a belga magándetektív, illetve a viktoriánus vénkisasszony Miss Marple.
A könyvről
Eredeti cím: The Listerdale Mistery
Műfaj: krimi
Kiadó: Európa Kiadó, Hungalibri
Kiadás éve: 1934
Magyarul megjelent: 1998, 2015
Fordította: Németh Zoltán, Varga István/Gy. Horváth László, Borbás Mária, Prekop Gabriella
Oldalszám: 300/306
Ár: 2490 Ft
Molyértékelés: 82% (43 csillagozás)
Fülszöveg:
"A kötet a krimi klasszikusának tizenkét novelláját tartalmazza. A címadó történetben az elszegényedett nemesi család kedvező bérleti feltételekkel birtokba vesz egy hatalmas házat. A beköltözés után a fülükbe jut, hogy az előző tulajdonos talán a ház téglái közé van befalazva, mert komornyikja, Quentin eltette láb alól. A Fülemüle villa boldognak látszó, fiatal házaspárja, Alix és Gerald közé a lány gyanúja ver éket: egy régi újsághír láttán nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy férje gyilkos. A lány a vonaton című elbeszélés főszereplője, George Rowland életművész, aki a vonaton megismert, szép, fiatal lányt titkos küldetéssel bízza meg. Az Énekeld el a hat penny dalát című történetben mind a négy unokahúg gyanúba kerül a nagynéni meggyilkolása miatt, mert ki más juthatott volna be rajtuk kívül a bezárt házba? A Baleset című novella főszereplőinek meggyőződése, hogy szomszédasszonyuk férjgyilkos. A történeteket az írónő sajátos humora és feszültségteremtő ereje kapcsolja össze."
A kötetben található történetek: A Listerdale-rejtély, Fülemüle-villa, A lány a vonaton, Hatpennys nóta, Edward Robinson férfiassága, Baleset, Jane állást keres, Gyümölcsöző vasárnap, Mr. Eastwood kalandja, A ritka nagy lehetőség, A maharadzsa smaragdja, Hattyúdal
A véleményem
A történetek
A Listerdale-rejtély: Az elszegényedett St. Vincent család olcsó, de elfogadható külsejű otthont keres magának, és talál is egyet, amely minden tekintetben megfelel az elvárásaiknak. Ez azonban felkelti a család gyanúját, és nemsokára kiderül, hogy a ház bérbeadója, Listerdale igen különös körülmények között utazott külföldre, olyannyira titokzatos módon intézte mindezt, hogy (hol)létéről csupán egy táviratból értesültek. Az élénk fantáziájú Rupert gyanakodni kezd. Mi van, ha Listerdale valójában már nem is él? - teszi fel magában a kérdést. Rupert feltételezése csupán gyerekes képzelgés volna vagy maga a valóság?
Ezt a történetet már azelőtt is olvastam, hogy megvettem volna ezt a kötetet, így nem ért nagy meglepetésként a csattanó. Mindazonáltal még mindig tetszett, bár aránylag rövid és tömör volt. A karakterei egytől egyig szerettem, főleg Rupertet, aki saját bevallása szerint is nagy detektívregény rajongó volt.
Fülemüle-villa: Alixet hirtelen, szinte villámcsapásként érte a szerelem, így egy hét ismeretség után hozzáment Gerald Martinhoz, otthagyta az állását, és egy távoli kis házba költözött vele. Csak kis idő múltán döbben rá, hogy valójában nem is ismeri a férjét. Egy napon megtalálja a férfi noteszét, amelyben egy jelöletlen időpontot is felfedez. A gyanúja feléled. Mit titkolhat a férje? Talán szeretője van? Alix kutakodása során megdöbbentő és vérfagyasztó titkokra derít fényt, és egyre inkább erősödik benne a félelem.
Mind közül ez volt a legkedvesebb történetem. Ezt szintén olvastam már, míg a többit valamiért nem, (talán a könyvtári határidő szorított) így abszolút nem ért váratlanul a vége. Ennek ellenére imádtam, mert rejtélyes, borzongató, feszültséggel telt, és a vége... nem tudom elmondani, hogy mennyire meghökkentő.
A lány a vonaton: George Rowland összeveszett gazdag, befolyásos nagybátyjával, így menni készül régi otthonából. Felül a Rowland Kastélyba induló vonatra, és nyugodtan tervezgeti polgármesteri életét, amikor egy csinos, fiatal hölgy rohan be a fülkéjébe, és sürgős segítségért kiált. George nemsokára regényekbe illő rejtéllyel találja szemben magát, és mire feleszmél, már egy különös feladatot teljesít az elbűvölő Elizabethnek. Vajon ki lehet az a lány? Miért kellett elbújnia? Láthatja-e még valaha?
"Senkit sem szabad felelőssé tenni a nagybátyjáért. A természet visszásságai - én így tekintek rájuk."
Nem egy különösen érdekfeszítő történet, de tény, hogy elég sok kérdés felmerül az emberben, miközben olvassa. Ezenkívül George egy tipikusan olyan karakter, akinek minden mondatában és gondolatában van valami humoros. Ettől élvezhetőbbé válik az elbeszélés. Én végig mosolyogtam rajta, főleg a végén.
Hatpennys nóta: Sir Edward, egy idősödő ügyvéd, rendkívül megdöbben, mikor bejelentik, hogy egy ifjú hölgy keresi, ám meglepetése csak akkor válik igazán hatalmassá, amikor betoppan egy tíz éve nem látott nő, akinek hajdan felelőtlen ígéretet tett, olyat, amelyet végleges búcsúzkodáskor szokás. A hölgy szaván fogja Sir Edwardot, és egy rejtélyes gyilkossági ügy kapcsán kéri ki a segítségét. A kérdés az, hogy az öreg ügyvéd képes lesz-e fényt deríteni a tettes kilétére...
Gyilkosság ugyan van benne, mégsem egy különösen izgalmas történet. Agatha Christie ismét egy gyermekmondókához nyúl, ami egyébként kedvelt módszere, és úgy csavar egyet a cselekményen. Nekem tetszett, bár volt némi deja vum, miközben olvastam.
Edward Robinson férfiassága: Edward Robinson egy átlagos hivatalnok, akinek van megfelelő jövedelme és egy szerető, de kiábrándítóan józan jegyese, Maude. Sóhajtozva olvassa az "Amikor a szerelem az úr"-t, és arról álmodozik, hogy milyen is lehet egy igazán szenvedélyes kapcsolat. Aztán kísértésbe esik, hazudik Maude-nak, és olyan kalamajkába keveredik, amiből nem tudja, hogyan másszon ki.
"Huszonnégy óráig férfi voltam, nem pedig féreg - és Istenemre mondom, megérte!"
A cím nagyon megtévesztő. (Ugye nem csak én gondolok arra?) Valójában egy sokkal... hm, furcsább és megfoghatatlanabb (miért használok ilyen szavakat?) történetről van szó, és nem egy szerelmi civódás áll a középpontban. Egy kicsit jelentéktelen éreztem az egészet, de egyébként nem volt különösebben rossz.
Baleset: Mr. Evans éppen Haydock kapitánynak mesél egy erős gyanújáról, amikor is találkoznak a szóban forgó hölggyel, Mrs. Merowdene-nel, korábbi nevén Mrs. Anthony-val. A hölgy szívélyesen meginvitálja a gyanakvó férfit egy teára, és Evansnek nem telik sok időbe, mire rájön, hogy a nő okosabb, mint hitte...
Hű. Néha komolyan azt hiszem, hogy Christie valójában egy őrült zseni volt enyhe szadista hajlamokkal. Ez a történet egyszerűen fantasztikusan sikerült. Legfőbb érdeme nyilvánvalóan a csattanó, ami... tényleg remekül sikerült. (SPOILER azoknak, akik olvasták az Ackroyd-gyilkosságokat: Egy kicsit erre a történetre emlékeztet a fentebb említett novella. SPOILER VÉGE.)
Jane állást keres: A karcsú, szőke hajú, ibolyakék szemű Jane sajnos állás nélkül marad, így nem éppen fejedelmi reggelije fölött az újság hirdetéseit bújja. A tekintetét megragadja egy igen impozáns, éppen neki való állás hirdetése. Csapdát gyanít, mégis elmegy a válogatásra, és megkapja az állást. Úgy tűnik, gyanúi alaptalanok voltak, míg az események száznyolcvan fokos fordulatot nem vesznek...
Na igen, itt is volt egy kis deja vum, méghozzá egy Sherlock Holmes történettel kapcsolatban. Sajnos, nem emlékszem a címére, de egészen hasonló helyzetet tárt elénk Doyle is. Ennek ellenére a végeredmény teljesen más volt, nem mondanám, hogy izgalmasabb, de egy kicsit talán csavarosabb lett.
Gyümölcsöző vasárnap: Dorothy és Edward kocsikázni indulnak, amikor meglátnak egy gyümölcsös standot, amelyen gyönyörűséges portéka várja a kedves vásárlókat. Dorothy kiharcol magának egy kosár cseresznyét, hiszen az őket tukmáló árus amúgy is azt hajtogatja, hogy megéri megvásárolni a kosarat, ugyanis sokkal többet ér annál, mint amennyit kiadnak érte. A két fiatal nem érti miről van szó, ám amikor a kosár kiürül, valami egészen káprázatos dolgot fedeznek fel. Azonban felmerül a kérdés, vajon mit kéne tenniük? Mi lenne a helyes cselekedet?
Agatha Christie-től szokatlanul egyszerű és könnyed történet, amelyen nem is igazán töpreng az ember, csupán hagyja, hogy haladjanak az események, és kiderüljön, mi is a turpisság. Alapjáraton tetszett, de azért nem rágtam tövig a körmöm.
Mr. Eastwood kalandja: Anthony éppen az írógépe fölött ül, és próbál egy történetet kitalálni a frappáns és kellően különc címhez: A második uborka rejtélye. Töprengését a telefon csörgése szakítja félbe. Egy zaklatott női hang kéri a segítségét. Anthony nem bír magával, és az említett címhez siet, ahol egy gyönyörű, ámde veszélyes nőt talál. A jelszó: uborka.
Az első oldalon elég szürreálisan hatott a cím: A MÁSODIK UBORKA REJTÉLYE. Egyszerűen elképzelni sem tudtam, hogy mi a fenére akarhat kilyukadni Christie ezzel a bugyutasággal, de később rájöttem, hogy nyilván egy kicsit parodizálni akarta a műfajt. Ezután már tudtam koncentrálni magára az elbeszélésre, ami kellően titokzatosra sikeredett.
A ritka nagy lehetőség: George összekülönbözött gazdag és befolyásos nagybátyjával egy apró-cseprő ügy miatt, így munkanélkülivé vált. Szerencséjére azonban nemsokára összeakad a gyönyörű és igencsak tehetős Miss Montresarral, aki váratlan házassági ajánlattal áll elő. Akkor még egyikőjük sem sejti, hogy micsoda megpróbáltatásoknak néznek elébe, miközben egy csinos kis házat keresnek maguknak.
Többé-kevésbé izgalmas és rejtelmes történet, bár hiányoltam belőle a valódi fordulat. Persze fogalmam sem volt a végéről, még csak álmodni sem mertem arról, ami akkor történt, azonban valahogy nem volt elég... elég éles a kanyar, hogy úgy mondjam.
A maharadzsa smaragdja: James a szeretett Grace után egy rettentően drága üdülőhelyre utazik, ahol szíve hölgye mondhatni rá sem bagózik, inkább élvezi a pénz adta előnyöket. A férfi ettől dühös lesz, és még a féltékenység is kínozza, ezért megpróbál ott feltűnni, ahol csak lehet. Egy felelőtlen tettével azonban olyan slamasztikába kerül, hogy valóban kétséges, ki tud-e mászni onnan valaha.
Ebben az elbeszélésben maga a főszereplő tetszett a legjobban. Értékeltem például azt, hogy képes egy vagyont kifizetni csak azért, hogy ott nyaralhasson, ahol az egyébként eléggé unszimpatikus és felvágós szerelme, viszont az még jobban tetszett, amit az utolsó oldalakon tett. Kedveltem, mert humoros és tettre kész volt. A történet maga egyébként egy merő véletlenen alapul, ami elég gyakori Christie-nél. Nekem tetszett.
Hattyúdal: Nazorkoff, a híres énekesnő Rustenbury-éknél készül előadni repertoárjának legnépszerűbb és leghitelesebb darabját. Toscaként csodálatosan szerepel, ezt mindenki tudja. Fájdalom azonban, hogy társa gyomorrontást kap az utolsó órákban, így csak egyetlen dolgot tehetnek: segítségül hívják a már visszavonult, de még mindig tündöklő tehetséggel bíró Bréont, hogy ugorjon be a beteg szerepébe. Senki sem gondol arra, hogy ebből még baj lehet...
Ha nem a Fülemüle-villa lenne a kedvencem, akkor ez lenne az. Paula Nazorkoff személyisége megfogott, a művészi szenvedéllyel és a hetyke szeszélyeivel egyszerűen levett a lábamról. Előre láttam, hogy mi fog történni, és már fogtam is a fejem, így a rejtély nem igazán volt rejtély. Mindazonáltal a légkör és a karakterek megfogtak, így nagy benyomást tett rám ez az elbeszélés is.
Összességében véve elég vegyes a felhozatal. Voltak olyan novellák, amelyek után csak tátottam a számat, mert nem bírtam feldolgozni azt az érzést, ami elfogott akkor. Meglepetéssel telt ámulatot hagytak maguk után, és még most is elfog valami különös borzongás, ha rájuk gondolok. Néhány másik történet viszont sokkal jelentéktelenebb, egyszerűbb és sablonosabb volt. A kedvencem egyértelműen a Fülemüle-villa, legkevésbé pedig a Gyümölcsöző vasárnapot kedveltem.
Miért ajánlom?
- rövid, tömör történetek
- egyszerű stílus
- fordulatos cselekmények (általában)
Miért NEM ajánlom?
- túl gyors cselekmények
- változatos minőségű elbeszélések
Ti olvastátok már ezt a novelláskötetet? Mit gondoltok róla? Ha nem olvastátok, akkor most kedvet kaptatok hozzá, vagy inkább lebeszéltelek róla titeket? Mit gondoltok Christie elbeszéléseiről? Írjátok meg kommentben!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése