Sziasztok!
Nem tudom, ki mennyire tudja, de jelenleg 11-es vagyok, és imádom az irodalmat. Szerintem erről már beszéltem nektek, főleg, amikor panaszkodtam, de lehet, hogy vannak, akik lemaradtak róla, úgyhogy szépen, alázatosan megkérek mindenkit, hogy aki már tisztában van ezekkel az információkkal, dőljön hátra, és nyugodtan ugorjon a versre, de semmiképpen se vágja ki a számítógépét az ablakon és szentségeljen, mert az igen drága mulatság. Tehát eléggé le vagyunk maradva az anyaggal, ami számomra különösen nagy fájdalom, mert emeltezni akarok, ja meg bölcsészdiplomára pályázom. Mindegy. A lényeg az, hogy szerintem csak 12-ben fogjuk venni Babitsot... Ennek ellenére én azért olvasgatok tőle. Ezt a verset az egyik osztályterem falán láttam meg először, és rögtön megtetszett, pedig nem rajongok kimondottan Babitsért. Fogadjátok szeretettel!
Fekete ország
Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése