Sziasztok! Év vége felé az ember mindig késztetést érez arra, hogy számot vessen és összegezze az elmúlt hónapok teljesítményét. Meg ne kérdezzétek, hogy miért van ez, ugyanis belőlem az az alkatrész is hiányzik, ami az efféle motivációkért felelős. Nem írok újévi fogadalmakat, és általában egyáltalán nem készülök az újévre, hiszen attól még, hogy más évszámot írok a dolgozatra, az előző évek alatt nyújtott teljesítményem nem változik és nem is tűnik el. Idén viszont sokat változtam, szóval folyton próbálom emlékeztetni magamat arra, hogy igenis vannak eredmények, amelyekről beszélni kell, méghozzá büszkén. Első, de remélhetőleg nem utolsó évértékelésem következik. Fogadjátok szeretettel!