Sziasztok!
A következő könyvvel már régebben is találkoztam, de sokáig elég erősen kételkedtem abban, hogy én ezt el szeretném olvasni. Részben azért, mert elég bugyuta címe van, részben pedig azért, mert a fülszövegből egyértelműen kiderül, hogy egy leukémiás lányról szól. Bármennyire is ellentmondok önmagamnak meg az összes eddig elhangzott kritikámnak, de nagyon utálom, ha valaminek rossz vége van. Tulajdonképpen mindent utálok, ami a halállal kapcsolatos, elsősorban azért, mert marhára félek tőle. Például a Csillagainkban a hibát sem vettem még csak a kezembe sem, mert paráztam attól, hogy mi fog történni benne... Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni szerencsére nem ennyire túldramatizált könyv, aminek örültem is, meg nem is. Hogy miért? Olvasd tovább, és megtudod!
Információk
Az íróról
Jesse Andrews 1982-ben született Pittsburgben. Sok helyen élt már, például Berlinben és Los Angelesben is. A Harvardon végzett, zenész, forgatókönyv- és regényíró. Többek között dolgozott idegenvezetőként is, illetve úti beszámolókat is írt. Első regénye az Én, Earl és a lány, aki meg fog halni, amelyből később filmet is készítettek azonos címmel.
A könyvről
Eredeti cím: Me and Earl and the Dying Girl
Műfaj: ifjúsági
Szemszög: E/1
Korhatár: 14+ (szerintem)
Kiadó: Gabo Kiadó
Eredeti kiadás éve: 2012
Magyarul megjelent: 2015
Fordította: Roboz Gábor
Oldalszám:320
Ár: 2990 Ft
Molyértékelés: 74% (96 szavazat)
Fülszöveg:
"Egy kis barátságba még nem halt bele senki. Greg Gaines, a különc kamasz mindent megtesz, hogy bármelyik iskolai társaságban elvegyüljön, vagyis láthatatlan maradjon. Egyetlen barátja van, Earl, akivel kultikus művészfilmekért rajonganak, és szabadidejükben nagy lelkesedéssel és minimális tehetséggel újraforgatják a kedvenceiket.
Egy nap az édesanyja ráveszi Greget, hogy élessze újra barátságát Rachellel.
Rachelnél leukémiát diagnosztizáltak, és Greg eleve hadilábon áll a lányokkal, de anyja utasításának kénytelen engedelmeskedni. Ráadásul, hogy felvidítsa Rachelt, Earllel kamerát ragad, és így nem csak a valaha készült legrosszabb film születik meg, hanem fordulópont jön el mindannyiuk életében."
A véleményem
A történet
Adott egy kamasz srác, akinek a fejében furábbnál furább dolgok járnak, illetve egy csendes lány, akinél leukémiát diagnosztizáltak. Egy napon Greg, a fiú, anyja unszolására meglátogatja a beteget, aztán egyre több időt kezdenek el együtt tölteni. Hogy mi következik ebből? Barátság, szerelem és tragikus vég. Tévedés!
 |
| Idézet az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni című filmből. |
Bármennyire is szeretném azt állítani, hogy ez a könyv a maga egyszerű, őszinte voltával egy csodálatos és szívszorongató történet, nem tehetem. Kimondottan humorosnak találtam az utolsó sorokig, pedig valójában szinte megrohamoztak minket a nyomasztó érzések: a halál tudata, később a gyász, a kilátástalanság és a veszteség. Mindez valahol ott lebegett a háttérben, olykor szavakkal kimondva is érzékeltették őket, de valójában nem hatoltak egészen mélyre. A halál bagatellizálásával valószínűleg azt a hatást szerették volna elérni, hogy az értékvesztés később még nagyobb erővel támadjon ránk, de pont az ellenkezőjét érték el; közönnyel tekintettem Rachel halálára tényként tekintettem, unott mellékszálként fogtam fel. (Ettől egy kicsit úgy éreztem magam, mint Greg.)
A humor viszont kétségtelenül fontos és erős oldala könyvnek. Az elején a legtöbb poén hatalmasat koppant, gyakran nevettem, de később úgy éreztem, ezek is kezdenek egy kicsit eltompulni. Ez alighanem annak köszönhető, hogy az utolsó 50 oldalon már a veszteség tudatát igyekeztek belénk táplálni, így a hangulat is megváltozott. Ennek ellenére még mindig vicces és kicsit szürreális élmény volt olvasni, de nem tudom pontosan, hogy ezt pozitív vagy negatív dologként említem-e meg.
A stílus szerencsére könnyed, egyszerű, olvastatja magát. Konkrétan suli mellett majdnem egy délután alatt átrágtam magam rajta. Azért figyelmeztetek mindenkit, hogy nem szabad túl sokat várni ettől a könyvtől, mert a megfogalmazás, hiába gördülékeny, rettentően amatőr. Szóismétlések, fura szókapcsolatok és rengeteg unalmas töltelékrész alkotja a könyv 40%-t. Greg, aki egyértelműen írja valaki(k)nek a könyvet, olykor kiszól, ami egyébként egy jó fogás volt, de ezek is csak olyan tessék-lássék elmélkedések.
Összességében véve azt tudom mondani, hogy maga a téma kreatív (most nem olyan értelemben...), a kivitelezés kissé suta, de nem kimondottan rossz. Élvezhető, esetenként elgondolkodtató történet lehet ez, de van egy olyan érzésem, hogy a film, ha nem is jobb, de valamivel érthetőbb, mint a könyv.
A karakterek
Tudom, hogy állati furcsán fog hangzani, de olvasás közben egy pillanatig sem gondoltam Gregre Gregként. Valamiért mindig ő tűnt nekem earlösebbnek, bár Earl is ráillik a neve. Ez persze abszolúte érdektelen a bejegyzés szempontjából, de nem bírtam megállni, hogy meg ne jegyezzem. Greg tehát a mi főszereplőnk és a narrátorunk, aki nem túl vonzó, bizonytalan és különc is. A humora remek, legalábbis időnként mindenképpen értékelendő. Nem mondanám, hogy kimondottan szerettem, főleg, mert ahogy ő maga is oly gyakran hangoztatta, valóban pöcsfej volt.
Mivel elég sokat foglalkozott magával és a saját érzéseivel, na meg azzal, hogy néha nincsenek is neki, elég keveset tudtam meg a többiekről. A családját irritáló elemekként írta le, az anyja egy kotnyeles liba, az apja egy még furább alak, mint amilyen ő, a húgai pedig hisztisek, szóval szimpátiát aligha érezhettem irántuk. Rachel egy kedves, hallgatag lány, akiről tulajdonképpen semmit sem tudtunk meg azonkívül, hogy rákos. Earl háttérsztorijáról szerencsére jól informáltak minket. Az elvadult, folyton káromkodó, mogorva srác elég szimpatikus volt, bár néha tényleg túlzásba vitte a dolgokat.
A karakterekről azt tudom mondani, hogy az író szépen összehozta őket, kidolgozottak voltak, ez főleg a beszédükből tűnik ki, de elég keveset tudtunk meg róluk, ami bizonyos szempontból jó, ugyanis így nem fektetünk túl nagy hangsúlyt rájuk, másrészt viszont kellemetlen, mert a tudatlanságunk miatt egyedül Greg tűnik valódi embernek, de még ő is eléggé határeset.
Kinek ajánlom?
- aki kedveli az abszurd, fárasztó humort
- aki szereti az ifjúsági könyveket
- akit nem zavar a vulgáris beszédmód stb.
- aki egy nem romantikus, nem sírós könyvet olvasna
Megjegyzések:
A könyvből később film is készült, amelyet egyelőre még nem láttam, de elég jónak ígérkezik.
Ti mit gondoltok erről a könyvről? Láttátok a filmet? Véleményeiteket, észrevételeiteket, gondolataitokat írjátok meg kommentben! Köszönöm a figyelmet :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése