Sziasztok!
Valamikor még novemberben, tudjátok, amikor rám sóztak egy halom Kosztolányi könyvet, az Esti Kornél felénél hirtelen elöntött a vágy: Agatha Christie-t akarok olvasni. Akkor már elcsigázott voltam, és kezdtem kiábrándulni az olvasásból. Félreértés ne essék, nincsen bajom Kosztolányival, de... akkor már egy kicsit sok volt. A stílusa súlyos. Komolyan. Szóval fogtam magam és kiszámoltam, hogy melyik, eddig még nem olvasott, de már megvet Christie-könyvvel csillapítsam az újonnan jött éhségemet, és a szerencse, a véletlen, a Sors, Isten meg a sarki vén jós jövendölése úgy hozta, hogy a fentebb olvasható krimit olvassam el. Arról, hogy most az egyszer minden természetfeletti erő kiválóan döntött, lentebb olvashattok.
Információk
"Hogy könnyű-e gyilkolni? Egek, de még milyen könnyű."
Az író
Agatha Christie, a krimi koronázatlan királynője 1890-ben látta meg a napvilágot. 1912-ben megismerkedett első férjével, Archibald Christie-vel, akivel 1914-ben összeházasodtak. Egy gyermekük született, Rosalinda Margaret Clarissa Christie, 1919. augusztus 19-én. A háború alatt kórházakban segédkezett. 1926-ban Archibald bejelentette, hogy válni akar, ugyanis beleszeretett egy máAznap este Agatha eltűnt. Azonnal kutatást indítottak utána, amely tizenegy napig semmilyen eredménnyel nem járt, mikor is egy yorkshire-i hotelben azonosították az írónőt, ahová Mrs. Teresa Neele néven jelentkezett be. Az orvosok amnéziát diagnosztizáltak, ám eltűnésének oka még ma is kétséges. Egyesek szerint idegösszeomlás kapott, mások szerint csak férjét akarta bosszantani. Akárhogy is legyen, 1928-ban elvált Archibaldtól. Két évvel később találkozott Max Mallowan-nel, egy fiatal régésszel, akivel nemsokára össze is házasodott. Christie gyakorta segédkezett férjének a közel-keleti ásatások során.sik nőbe, bizonyos Nancy Neele-be, akivel még azon a hétvégén el is utaztak.
1976. január 12-én halt meg Wallinfordban.
Írói munkásságát mai napig nagyra becsülik, művei világhírűek. Könyveinek legismertebb alakja Hercule Poirot, a belga magándetektív, illetve a viktoriánus vénkisasszony Miss Marple.
A könyv
Eredeti cím: Murder is Easy
Műfaj: krimi
Szemszög: E/3
Korhatár: 10+-ra tenném
Kiadó: Európa Kiadó/Alexandra-Népszabadság
Eredeti kiadás éve: 1939
Magyarul megjelent: 2008, 2011
Fordította: Elekes Dóra
Oldalszám: 276/286
Ár: 2000 Ft-tól
Molyértékelés: 87% (135 csillagozás)
A sorozat további kötetei: Chimneys titka/Királyok és kalandorok (Battle főfelügyelő 1.), A Hét Számlap rejtélye (Battle főfelügyelő 2.), Nyílt kártyákkal (Hercule Poirot 15./Battle főfelügyelő 3.), Éjféltájt (Battle főfelügyelő 5.)
Fülszöveg:
"Luke Fitzwilliam hazatér Angliába, miután nyugdíjba vonult a gyarmati rendőrségtől. A vonaton megismerkedik egy kedves, idős hölggyel, aki épp a Scotland Yardra tart. Bejelentést akar tenni, mert a falujában egymást érik a gyilkosságok, és senki sem gyanakszik, de most Humbleby doktor a kiszemelt áldozat, és az orvos jó ember, meg kell védeni. Luke elnéző mosollyal hallgatja. Másnap, amikor azt olvassa a reggeli újságban, hogy Miss Pinkertont elgázolta egy autó, már nem mosolyog. És amikor egy hét múlva dr. Humbleby gyászjelentését látja, kezdi komolyan venni a történetet. És ki is lehetne alkalmasabb, hogy felderítse a gyilkosságsorozatot, mint egy hajdani rendőr? Luke tehát elutazik Wychwood-under-Ashe-be, és megpróbál a végére járni, miért is könnyű gyilkolni."
A kötet A gyűlölet őrültje címmel is megjelent.
A véleményem
A történet
"- Mit javasolsz, minek adjam ki magam? Művésznek? Az nem fog menni. Nem tudok rajzolni, se festeni.
- Légy modern művész - javasolta Jimmy. - Ahhoz nem is kell tudni."
Bevallom, először a filmadaptációt láttam, így abból kiindulva, egészen a könyv háromnegyedéig vártam, hogy Miss Marple megjelenjen benne, aztán elolvastam a fülszöveget, és rájöttem, hogy nem fog. Ezenkívül Luke Fitzwilliamet óhatatlanul is Benedict Cumberbatchként képzeltem el. (Erről a megjegyzésekben olvashatsz bővebben.) Ne féljetek, nem csalódtam nagyot, amikor kiderült, hogy a bájos, rózsaszín pulcsis öreg hölgy ezúttal kimarad a nyomozásból, sőt! De most nem erről szeretnék beszélni.
Agatha Christie regényeiben feltűnően gyakran találkozunk olyan gyilkosságokkal, amelyek első ránézésre nem is tűnnek annak, illetve egy olyan nyomozóval, legyen az amatőr vagy hivatásos, aki csupán az intuícióira támaszkodva lát neki egy ügynek, amely sokszor teljesen valószerűtlennek látszik. Ebben a történetben is csupán egy megfoghatatlan szálon indulhat el a lelkes, tettvágytól égő Luke Fitzwilliam.
 |
| Benedict Cumberbatch Luke Fitzwilliamként, és Julia McKenzie Miss Marple-ként a Könnyű gyilkosság c. filmben. |
Egy puszta véletlen hozza őt össze Miss Pinkertonnal, aki éppen a Scotland Yardra siet, hogy bejelentést tegyen, méghozzá gyilkosság vádjában. Luke ezt először csupán ostoba képzelgésnek tartja, azonban néhány váratlan haláleset ráébreszti arra, hogy az öreg hölgyeknek mindig igazuk van, még akkor is, ha csupa képtelenség, amit állítanak. Leutazik a hölgy által említett faluba, ahol furfangos álcákkal próbálja kiszedni a helyiekből, mi is történik mostanság körülöttük.
A homályosan kibontakozó gyilkosságok szinte végig sajnálatos balesetekként élnek a köztudatban, azonban ahogy Luke egyre mélyebbre ás, az áldozatok között több kapcsolódási pontot is talál. Kiderül, hogy a megboldogult Miss Pinkerton mégsem fantáziadús mesével traktálta magát és Luke-ot, hanem rátapintott a lényegre.
Az izgalmas, fordulatos történeten egy meglepően hangsúlyozott szerelmi szál is végigfut. Christie-től meglepő húzás volt, hogy ennyire középpontba állította a romantikus érzelmeket, amelyek valahogy mindig megbújnak a könyveiben, általában mellékcselekményként. Mindazonáltal érthető, ha a végkifejletet is figyelembe vesszük.
A stílus továbbra is a Christie-re jellemző egyszerűséggel és humorral telítődik. Gördülékeny, könnyen emészthető, és mégis különleges hangulatot teremtő szöveg, amely megragadja az ember fantáziáját. Találó karakterábrázolásból és csípős megjegyzésekből most sem szenvedünk hiányt.
"Abszurd, mégis igaz - dünnyögte. - Eukleidész elsírná magát."
A karakterek
Luke Fitzwilliam egy nyugalmazott rendőrtiszt, aki nem bír megülni a fenekén. Nem különösebben kitartó, ugyanis az író maszkját hamar leveti, és inkább más utakon kezd járni, hogy elérje a céljait. Szimpatikus, tevékeny, leleményes ember, akit fájdalmasan könnyű az orránál fogva vezetni, de a könyv rejtett értelmét kimondva: a férfiak már csak ilyenek...
"Nem vagyok hivatásos detektív - felelte sietve Luke. - És híres magánnyomozó sem vagyok Baker Street-i irodával és hasonlókkal."
Bridget Conway talpraesett, kíváncsi nő, aki intelligenciájával és "elfogadható szépségével" igyekszik férjet fogni magának. Ironikus megjegyzéseiből sosem fogy ki, igazán életrevaló, kedves és rokonszenves alak, aki még a legnagyobb csávából is ki tud szabadulni. Vőlegénye, az idősödő Whitfield kellemetlen, beképzelt alak, aki szinte nem is beszél másról, csak önmagáról.
Honoria Weynflete öregedő vénkisasszony, értelmes, hűvös magatartású nő, aki határozottságával és végtelenül tisztességes hozzáállásával képes megnyugtatni az őt körülvevőket.
Ellsworthy beteges, szinte perverz figura, akit senki sem kedvel. Régiségboltja van, amit úgy ahogy tisztességesen vezet, hobbija az akvarellfestés és a fekete mágia. Nem különösebben szeretik a faluban, kellemetlenkedő embernek tartják.
Egyéb karakterek, akik szintén fontosak, de hosszú lenne leírni őket: Thomas doktor, aki a modern orvoslás szakembere; Horton őrnagy, akinek három buldogja van: Nelly, Nero és Augustus; Mrs. Humbleby, aki szerint gonosz a világ; Mr. Abbot, a hirtelen haragú ügyvéd és Mrs. Church, az idegesítő nőszemély.
Az áldozatok: Mrs. Horton, aki hitt Ellsworthy löttyeiben; Amy Gibbs, a szemtelen szobalány; Tommy Pierce, aki pengeélen táncolt; Harry Carter, akit senki se sajnált; Dr. Humbleby, aki nem tudta, mi az a neurózis és Miss Pinkerton; aki nem nézett körül, mielőtt átment a zebrán.
Kinek ajánlom?
- Christie-rajongóknak
- a krimi szerelmeseinek
- aki rövidebb olvasmányt keres
- aki nem szereti a nehéz szövegeket
- aki izgalmakra vágyik
- aki szeret gondolkodni olvasás közben
- aki szeret meglepődni
Megjegyzések:
1. Először is, ami nem tartozik szorosan a kötethez:
Igazán különös, hogy bizonyos könyvek, amelyek több fordításban, több címmel jelentek meg, azok teljesen más értékelést is kaphatnak. Szép példa erre a fentebb felsoroltak közül a Chimneys titka és a Királyok és kalandorok értékelése közötti különbség. Míg az előbbi 83%-ot kapott, addig az utóbbi csak 76%-ot.
2. Ami a filmadaptációt illeti:
Mint tudjátok (vagy nem tudjátok, tulajdonképpen mindegy, mert úgyis elmondom), a Miss Marple könyveket meglehetősen sokszor sokféleképpen adoptálták. A Poirot-novellákkal, illetve regényekkel hasonlóan cselekedtek, lehet, hogy ti is hallottátok már, hogy Johnny Depp szereplésével is éppen készül a Gyilkosság az Orient Expresszen, de valljuk be, hogy miután rátaláltak David Suchet-re, nem igen próbálkozott hasonlóval senki se. Így is tűkön ülve várom már a legújabb filmet, hiszen.... David Suchet maga a megtestesült Hercule Poirot, nem tartom valószínűnek, hogy bárki sikereket érhessen el ebben a szerepben, de ez már magánvélemény.
 |
| Julia Hickson |
Tehát a Miss Marple sorozatnál már nem jártak ekkora szerencsével. Vagyis voltaképpen igen, uJoan Hicksonra, aki szerintem fergetegesen alakította az említett hölgyet. Kellőképpen gunyoros modorban, de végig a szerethető vénkisasszony szerepében tetszelgett, nem vitte túlzásba a kotnyeleskedést, és valóban remekül illeszkedett abba a környezetbe, amit Christie leírásaihoz igazítottak. Egyszóval szerintem ő alakította legjobban Miss Marple-t, még arra is képes volt, hogy megkedveltesse a karaktert velem.
gyanis rábukkantak  |
| Geraldine McEwan |
Sajnos, a színésznő 1998-ban elhunyt, így amikor ismét feldolgozásokkal próbálkoztak, keresniük kellett valakit a helyére. Ha pontosak az információim, akkor Geraldine McEwan volt a következő delikvens, ha szabad így fogalmaznom. Szerintem nem tudta felülmúlni Joan Hicksont, de nekem az ő játéka is tetszett. Ő inkább a bohóbb, kedvesebb nagynéni szerepében tündökölt, ezt az oldalát fogta meg a karakternek, ezzel elvéve bizonyos mondásainak az élét. Sokszor azok a csúfondárosabb megjegyzések, amelyeket a könyvekben olvashattunk, inkább huncut ugratásokká válta
k, de... ezt abszolút nem tartom rossznak, csak én jobban élveztem a csipkelődő Marple-t.
Hogy őt miért váltották le, nem tudom. Lehet, hogy egy újabb szomorú haláleset miatt, de elképzelhető az is, hogy bizonyos problémák merültek fel. Én ugyan elképzelni sem tudom, mi lehetett az ok, de... megtörtént. Julia McKenzie lett a legújabb Miss Marple. Nos, vele már nagyobb problémáim is voltak. Igaz, nem mindegyik az ő hibája, ugyanis tényleg nem tehet róla, hogy beleírták a karakterét egyes történetekbe, amikben nem is szerepelt, vagy hogy azokat teljesen kiforgatták. Megjegyzem, ez Geraldine McEwan-nél is előfordult. McKenzie-vel sajnos előítéleteim is voltak, ugyanis kinézetre kicsit hasonlít Umbridge-re a Harry Potter sorozatból, és őt ki nem állhattam, szóval... kellemetlenül érintett maga a külseje is az új Marple-nak. Ezenkívül ő már túl negédes, túl anyáskodó és pletykás volt, ami miatt egyszerűen kikészültem.
 |
| Julia McKenzie |
Most, hogy ezt a témát is kiveséztem, következzék az, amit a Gyilkolni könnyűről, vagy ahogy az epizódot magyarra fordították, ezért komolyan gratulálni tudok mindenkinek, aki ebben részt vett, Könnyű gyilkosságról (mert nem jó a könyvcím, neeem!) gondolok.
Először is azt, hogy Benedict Cumberbatch is szerepel benne. Gyerekek, ez... ez... Istenem! Tudom, hogy ezt most nem fogja mindenki érteni, csak az, aki hozzám hasonlóan Sherlockian és Poirot-Christie-fan, de... Ez maga a döbbenet! A véletlenek összjátéka, egy olyan egybeesés (a német tanárom szavával élve: összeesés), amitől olyan izgalomba tudok jönni, mintha azt mondták volna nekem, hogy nyertem a lottón. Benedict Cumberbatch, aki Sherlock Holmest alakítja a BBC sorozatában felbukkan egy Agatha Christie-ben. Tehát a krimi történelmének két legkiemelkedőbb alakjához is van köze! Szerintem képtelen vagyok átadni azt, ami a fejemben van, de higgyétek el, ettől egyszerűen kikészülök. Na ja. Ma már másodjára írtam le ezt, de mennyi a jelentésbeli különbség a kettő között!
Miután túltettem magam a fangörcsön (hahahaha), elmondanám, hogy a könyvre és a filmre nézve is súlyos SPOILER SPOILER SPOILER következik. Most, hogy elüldöztem azokat, akiket kis mértékben, de legalább érdekelne, amit mondok, és itt maradtak azok, akik a) nem rettenek meg attól, hogy el fogom mesélni az egész történetét a könyvnek is, a filmnek is, azaz elrontom minden élvezetüket, illetve b) már látták a filmet ÉS olvasták a könyvet, hadd mondjam el, hogy mit is gondolok erről pontosan.
Gyűlölöm, ha egy rendező meg egy stáb fogja magát, gondol egyet és egy népszerű, fantasztikus történetet, amely merő véletlenségből papíron és nem vásznon jelent meg, nemes egyszerűséggel kibelez, ragtapasszal teletömi, összevarrja, aztán filmadaptáció néven közzéteszi, hogy aztán örökre elszomorítsa a könyv rajongóit. Szerintem ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül.
Mint már fentebb is említettem, a Miss Marple adaptációknál, illetve sajnálatos módon olykor a Poirot-történeteknél is előfordul, hogy Agatha Christie zsenialitását, amely a történetvezetést, a karaktereket, a gyilkosságokat és egyebeket olyan hihetetlenné, izgalmassá és mégis valóságossá teszi, figyelmen kívül hagyva egyszerűen átírják a forgatókönyvet, kihagynak részeket, olykor szereplőket, majd más cselekményszálakat csempésznek bele, egy kis romantikával fűszerezik az eseményeket, vagy csak beledugják Marple-t. Szerintem ez utóbbi a legbosszantóbb, de legalább megfilmesítik ezeket a történeteket is. Például az Örök éjbe is belekontárkodtak, de... Az a film! A szereplők, a hangulat... Na, az ütött.
A Könnyű gyilkosság éppen egy ilyen epizód. Már az is fura, hogy Cumberbatch, aki akkor olyan 33 lehetett, egy nyugalmazott rendőrtisztet alakított. Aztán még Marple-t is beletették, végül pedig felismerhetetlenné tették az egész sztorit. Ahelyett, hogy egy bosszúhadjáratot irányító, vérszemet kapó, tébolyult gyilkosról lett volna szó, Honoria karakterét sokkal tragikusabb emlékekkel keserítették meg. Hogy jogos legyen a spoiler felirat, pontosítok: a történet szerint Honoriát egy éjszaka fogyatékos testvére megerőszakolta, mire a nő megölte azt, de már késő volt, teherbe esett. A gyereket megszülte, örökbe adta, és vénkisasszony maradt. A lánya évekkel később visszatalál a faluba, és az édesanyját kezdi keresni. Honoria szégyene akkora, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy eltitkolja a vérségi kapcsolatot. Miss Marple úgy jön a képbe, hogy a vonaton találkozik Miss Pinkertonnal, aki elmeséli neki a gyanúját. A könyvben Luke Fitzwilliam találkozik az említett hölggyel, majd nyomozásba kezd. Honoria aszerint is gyilkos, ugyanakkor a szándéka teljesen más, őrültebb, embertelenebb: bosszút akar állni a férfin, aki egykoron elhagyta. SPOILER VÉGE
Hogy mit gondolok erről? Azt, hogy ez esetben nem volt annyira rossz lépés. A Gyilkolni könnyű egy remek könyv, nem hiába ajánlom, de... a Könnyű gyilkosság pedig egy jó film. Tetszett ez is, az is. Persze nem úgy, hogy egymással összehasonlítjuk a kettőt.
3. A másik filmadaptációról:
Igen, készítettek egy másikat is, de hogy ki játszotta ott Marple-t, azt nem tudom. Arra viszont világosan emlékszem, hogy ott követték a könyvet, illetve a macskát Sir Pamacsnak hívták. (Értitek, Szőr Pamacs....)
Remélem, élveztétek a mostani agymenésemet is :) Hiába, képtelen vagyok leállni, ha olyan dolgokról van szó, amiket szeretek. Nos, ti mit gondoltok a könyvadaptációkról? És ezekről Christie-feldolgozásokról? Ti melyik Marple-t szeretitek jobban? Véleményeiteket írjátok meg kommentben! Köszönöm a figyelmet :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése