KÖNYVAJÁNLÓ Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

Sziasztok!

Kezdem azt hinni, hogy mostanában kevésbé vagyok kritikus, ami a könyveket illeti. Mintha... nem is tudom, elpuhultam voltam, mert folyamatosan könyvajánlókkal jövök. Ez nem jellemző rám, de sajnos nem vagyok elég szívtelen ahhoz, hogy ne ismerjem el azt, ami jó. És mostanában rengeteg olyan könyvvel találkoztam, ami nemcsak jó, hanem fergeteges. Az olasz író furcsán hosszú című könyve is ezekhez tartozik, mindjárt mondom, hogy miért.

Információk

Az író

Alessandro D'Avenia 1977-ben született Olaszországban. Hazájában elismert író, de közben tanít is. Több híres regénye magyarul is megjelent, például a Senki sem tudja, illetve a Fehér, mint a tej, piros, mint a vér, melyből filmet is készítettek.

A könyv

Eredeti cím:  Bianca come il latte, rossa come il sangue

Műfaj: romantikus, ifjúsági

Szemszög: E/1

Korhatár: ? 

Kiadó: Európa 

Eredeti kiadás éve:  2010

Magyarul megjelent: 2011

Fordította: Gál Judit

Oldalszám: 332

Ár: 3000 Ft

Molyértékelés: 90% (269 csillagozás)

Fülszöveg:

"A ​​tizenhat éves Leo átlagos kamasz: jól elvan a haverokkal, szeret focizni, motorozni és iPod-ozni. Iskolába csak muszájból jár, a tanárokat afféle kihalásra ítélt furcsa fajnak tekinti, és alig várja, hogy ezt az új történelemtanárnak is a tudomására hozza. Az új tanár azonban más, mint pedagóguskollégái. Szemében különös fény gyúl, amikor magyaráz, és különös, lelkiismeretébresztő hatással van diákjaira. Leóban hatalmas erők feszülnek, csak a fehérség fog ki rajta. A fehérséggel, a hiány, a veszteség színével Leo a szerelem, a szenvedély és a vér színét, álmainak szerelme, Beatrice haja vörösét fordítja szembe. Amikor azonban megtudja, hogy Beatrice beteg, s hogy betegségének valamiképpen a gyűlöletes fehérséghez is köze van, Leo önvizsgálatra kényszerül. Hogyan tovább? Mihez kezd eztán az álmaival, és mihez az erejével?

A Fehér, mint a tej, piros, mint a vér – a harmincas éveinek elején járó középiskolai tanár, Alessandro D’Avenia első regénye – az elmúlt év talán legnagyobb könyvsikere volt Olaszországban, és tucatnyi nyelvre lefordították már. Megható, de egy cseppet sem érzelgős, könnyű, de egy cseppet sem súlytalan mű – nagyszerű olvasmány."

A véleményem

A történet

"Az álom olyan, mint a papírsárkányok, amiket apával építettünk gyerekkoromban.. Hónapokig dolgoztunk rajtuk, mégsem repült soha egyik sem."

Sok mindent mondhatnék a történetről, mert rengeteg gondolatot és érzést magába foglal. A tanulságokból és a filozofikus felvetésekből sosincs hiány, és ettől valahogy távolivá, megfoghatatlanná válik az a világ, amelyben Leo él. Az elfogadásról, a szerelemről, a türelemről és még ezernyi más dologról csendes tanácsokat kapunk, amelyeket talán nem volna butaság megfogadnunk.

A könyv legfőbb erőssége az, hogy gazdag képi kinccsel rendelkezik. A színek szimbolikája már a legelejétől kezdve fontos szerepet játszik a történetben, majd később egyre hangsúlyosabbá válik. Szinte még magunk mögött sem hagyjuk a legutóbbi metaforát, mikor egy hasonlatra bukkanunk. Gyönyörű, lebegő álomképeket vetítenek elénk, szélsőséges érzelmekkel telítik a levegőt. Bevallom, néha sok volt, de ez tényleg csak nagy ritkán fordult elő. Az érzelmek egyre sűrűsödtek bennünk, nőttön nőtt a feszültség, míg aztán egyszer csak minden leülepedett.

A karakterek

Másik fő pozitívuma a könyvnek az, hogy a karakterek egyediek és életszerűek. A tetteik, a gondolataik hitelesek, még akkor is, ha Beatrice alakja olykor valószerűtlenül tökéletesnek tűnik.

Leo egy tipikusan extrovertált kamasz, aki  képtelen elviselni a csöndet és  magányt. Ránézésre nincsen benne semmi különleges, talán a haját leszámítva. Ennek ellenére ugyanolyan srác, mint a többi, de van egy titka, amit csak kevesen tudnak: menthetetlenül beleszeretett Beatrice-be. A történet során végig az érzelmei vezérlik, a félelem és a vágy, amelyet a kora és a tapasztalatlansága miatt egyelőre nem tud irányítani. Követ el hibákat, máskor viszont megható szavait megható tettek követik.

Beatrice az a lány, aki körül Leo gondolatai összpontosulnak, így ő a történet beindítója és lezárója is, dacára annak, hogy csupán néhány rövid jelenet jut neki. Szép, okos, kedves, egyszóval mindene megvan, de az élet könyörtelen, ezért úgy látszik, mindent elveszít. Leo görcsösen próbál a közelébe férkőzni, és ő hagyja magát, holott tudja, ennek nincs semmi értelme. Engem ő Tünde alakjára emlékeztetett a Csongor és Tündéből, ugyanis hasonlóképpen isteni, fénylő csillagként képzeltem el.

Silvia a kék óceán nyugalmát és a hullámok állandóságát testesíti meg Leo életében. Ő a támasz, a nyugvópont, amely mindig ott van, ahol lennie kell: Leo mellett. Szorgalmas, törődő, de ő sem mentes az emberi gyarlóságtól. Leo mindig is úgy gondolt rá, mint arra a személyre, aki mindig ott lesz neki, aki segít felállni, akármekkorát is esett.

Az Álmodozó egy kicsit Mr. Keatingre hasonlít a Holt Költők Társaságából. Rendhagyó módszerekkel igyekszik megszerettetni a filozófiát, és próbálja felnyitni a diákjai szemét. Meg akarja mutatni nekik, milyen a valódi élet: álmokról, tervekről és magáról az emberről beszél. Érdemeit még Leo is kénytelen elismerni, aki közelebbi kapcsolatba kerül vele, mint ahogy szeretne. 

Kinek ajánlom?

- aki Álmodozó
- aki szerelmes
- aki szereti a filozofikus hangvételű műveket
- aki rövid olvasmányt keres
- aki a könnyű nyelvezet híve

Tetszett a bejegyzés? Ismertétek ezt a könyvet? Esetleg az író egy másik művét? Mit gondoltok róla? Kíváncsiak vagytok rá? Írjátok meg kommentben! Üdv: Kriszti :) 

u.i: A vastagon szedett részeket ezúttal azért írtam vörössel, hogy ezzel is a könyv hangulatának adózzak.