Agatha Christie: Mrs. McGinty meghalt (Hercule Poirot 28.)

Sziasztok!

A következő könyv, akármennyire is tetszett, nem a legjobb Christie-könyv. Nyugi, nyugi, nem kell kereszteket mutogatni, fokhagymával dobálni meg rohanni a szentelt vízért. Nem szállt meg semmi, még mindig önmagam vagyok. Csak annyi, hogy Christie-nek sem volt mindig jó napja. 

Információk

"Az ügy érdekessége nem az áldozatban, hanem a gyilkosban rejlik."

Az író

Agatha Christie, a krimi koronázatlan királynője 1890-ben látta meg a napvilágot. 1912-ben megismerkedett első férjével, Archibald Christie-vel, akivel 1914-ben összeházasodtak. Egy gyermekük született, Rosalinda Margaret Clarissa Christie, 1919. augusztus 19-én.  A háború alatt kórházakban segédkezett. 1926-ban Archibald bejelentette, hogy válni akar, ugyanis beleszeretett egy máAznap este Agatha eltűnt. Azonnal kutatást indítottak utána, amely tizenegy napig semmilyen eredménnyel nem járt, mikor is egy yorkshire-i hotelben azonosították az írónőt, ahová Mrs. Teresa Neele néven jelentkezett be. Az orvosok amnéziát diagnosztizáltak, ám eltűnésének oka még ma is kétséges. Egyesek szerint idegösszeomlás kapott, mások szerint csak férjét akarta bosszantani. Akárhogy is legyen, 1928-ban elvált Archibaldtól. Két évvel később találkozott Max Mallowan-nel, egy fiatal régésszel, akivel nemsokára össze is házasodott. Christie gyakorta segédkezett férjének a közel-keleti ásatások során.
sik nőbe, bizonyos Nancy Neele-be, akivel még azon a hétvégén el is utaztak. 

1976. január 12-én halt meg Wallinfordban.

Írói munkásságát mai napig nagyra becsülik, művei világhírűek. Könyveinek legismertebb alakja Hercule Poirot, a belga magándetektív, illetve a viktoriánus vénkisasszony Miss Marple.

A könyv

Eredeti cím: Mrs. McGinty's Dead

Kategória/Műfaj: krimi

Eredeti megjelenés éve: 1952

Magyarul megjelent: 2010, 2011

Fordította: Gálvölgyi Judit

Ár: 2990 Ft

Oldalszám: 276/294

Molyértékelés: 85% (89 csillagozás)

Szemszög: E/3

Korhatár: 14

Kiadó: Európa

Fülszöveg:

"Hercule ​Poirot elégedetten tart hazafelé. A Vieille Grand'mere-ben a vacsora ismét kiváló volt. Otthon pedig kedves ismerős várja: Spence főfelügyelő. Sajnos egy nagyon unalmas gyilkossági ügyben kéri a segítségét. Egy nyomorult öregasszonyt csaptak agyon pár fontért, megvan a gyilkos is, sőt már el is ítélték. Az albérlő, James Bentley tette. Azaz Spence főfelügyelő szerint mégsem. Poirot kíváncsiságát sikerül felkeltenie: nincs ugyanis semmi bizonyítéka, csak a pszichológia. Bentley nem olyan, amilyenek a gyilkosok szoktak lenni.
Poirot útra kel tehát, és leköltözik Broadhinny falujába, ahol Summerhayesék házában kap szállást és ellátást. A hatalmas, huzatos szobák és a förtelmes étel sokat segít neki, hogy igyekezzen minél gyorsabban megoldani a rejtélyt. Segíti ebben Mrs. Ariadne Oliver, a népszerű krimiszerző is. Kiderül, hogy halála napján Mrs. McGinty papírt és tintát vásárolt, hogy levelet írjon egy bulvárlapnak. Amikor pedig Poirot élete is veszélybe kerül, már biztos benne, hogy jó nyomon jár. A regény – más kiadónál, más fordításban – Mrs. McGinty halott címen jelent meg."

A véleményem

"ㅡ Ó, jaj ㅡ mormolta a bajuszába Poirot ㅡ, hogy csak naponta háromszor lehet enni..."

A történet szerint tehát Poirot-t felkérik arra, hogy mentse meg Bentley-t a börtöntől és az akasztástól. A mi kis belgánk fanyalogva ugyan, de elfogadja az ajánlatot és ellátogat Broadhinnybe, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a kissé zavart férfi valóban meggyilkolta-e a házinénijét. Eleinte Poirot meg van győződve arról, hogy kollégája téved, de aztán fényt derít egy olyan körülményre, amelyet nem magyarázhat mással, csak azzal, hogy Mrs. McGintyt nem a bérlője gyilkolta meg. Ezzel pedig elindul a lavina, és kiderül, hogy semmi nem az, aminek látszik...

Ami azt illeti, még egész kicsi voltam, mikor David Suchet Poirot sorozatában láttam ezt a történetet és el nem tudom mondani, mennyire féltem közben. Annyira sötét volt, annyira hátborzongató, Poirot pedig annyira valóságos volt, hogy sokáig nem mertem kinyitni a könyvet, mert még mindig kísértett az az emlékek. Igen, egész mostanáig.

Így, érettebben, kevésbé félősen, illetve olvasva már korántsem volt olyan ijesztő vagy intenzív az élmény. Ami azt illeti, ha ez nem egy Poirot könyv lett volna, amiben történetesen szerepel Ariadne Oliver is, akkor valószínűleg teljesen jellegtelen lett volna a történet. Csalódtam egy kicsit benne, de azért élveztem is. 

Egy-két idézettel búcsúzom: 

"Ám a beszéd, lett légyen bármennyire felszínes fecsegés, elkerülhetetlenül árulkodik arról, hogy milyen ember a beszélő."

"Azt hiszem, akadnak emberek, akik csak azért olvasnak könyveket, hogy hibát találjanak bennük."

" ㅡ Mindig is vegetáriánus volt. Magával hord egy kis gépet, amellyel lereszeli a répát.
 ㅡ De, Ariadne, drágaságom, miért?
 ㅡ Honnan tudjam? ㅡ mondta mérgesen Mrs. Oliver. ㅡ Honnan a csudából tudjam, miért jutott eszembe egyáltalán ez a visszataszító alak? Nyilván megőrültem! Miért éppen finn, amikor semmit sem tudok Finnországról? Miért vegetáriánus? Miért van olyan sok hülye modorossága? Egyszerűen megtörténik. Az ember kipróbál valamit, és az embereknek tetszik és akkor folytatja, és mielőtt észrevenné magát, az életéhez kötődik egy olyan fickó, mint a tébolyító Hercule Poirot Sven Hjerson. És az emberek még írnak is, és kérdezik, hogy ugye, nagyon szeretem. Hogy szeretem-e? Ha találkoznék azzal a csontos égimeszelő, zöldségevő finnel a valód életben, cifrább gyilkosságot követnék el, mint amilyeneket eddig kitaláltam."

(Bocs, hogy belenyúltam...) 

Kinek ajánlom? 

- AC rajongóknak

Ti olvastátok ezt a könyvet? Szerintetek melyik az az AC kötet, ami nem sikerült olyan jól? 

Üdv: Kriszti :)